2012. január 3.

Kutatást segítő digitális eszközök: Evernote és Chrome kiegészítők


Az előző bejegyzéseim arról szóltak, hogyan gyűjtöm az információt, illetve hogyan raktározom és rendezem őket. A mostani bejegyzésemben azt szeretném bemutatni, milyen eszközöket használok a jegyzeteléshez és megosztáshoz, pontosabban arról, hogyan is lehet ezeket a tevékenységeket a legegyszerűbben elvégezni. Szó lesz webes, és egyéb jegyzeteléshez kialakított, és a böngészőbe beépített alkalmazásokról.

Kezdem először is a jegyzeteléssel. Meglehetősen sokáig az igazán szikár Google Notes-ot használtam. Ez a szolgáltatás azonban kb. egy éve már megszűnőben van, először nem lehetett új felhasználóként bejelentkezni, majd folyamatosan figyelmeztettek, hogy mentsük a dolgainkat, végül teljesen leállt, és a jegyzetfüzeteket átmentették a Google Dokumentumokba. Bár a Google Notes jól használható szolgáltatás volt, sok szempontból kényelmetlen volt, úgyhogy, amikor jóval a megszűnése előtt találkoztam az Evernote-tal, szinte azonnal is álltam az utóbbi használatára.

Az Evernote előnye, hogy nagyon könnyen lehet vele jegyzeteket készíteni, a felhőben tárolt jegyzetek szinkronizálódnak a számítógépre és az okostelefonra telepített alkalmazásokkal, és nagyon jó a címkézés a mappák mellett. Az Evernote olyan ingyenes alkalmazás—persze van fizetős verziója is, csak azt nem ismerem—, amely ötletek lejegyzésére, érdekes honlapok, blogbejegyzések, online cikkek kivágására, akár pdf dokumentumok tárolására, esetleg fényképek készítésére és tárolására, katalogizálására is alkalmas eszköz. Az is előnye, hogy internetes hozzáféréssel vagy anélkül a jegyzeteim mindenhol hozzáférhetőek, a számítógépeken és a telefonomon, ahova telepítettem az Evernote-ot, és ahova nem, hiszen a felhőben ott található minden, azaz majdnem bárhol és bármikor. A jegyzeteket eleve mappákba lehet rendezni, amely primér katalogizálás feszességét puhítja az egyes jegyzetek címkézése, mint másodlagos katalogizálás.

Kutatási témáim szerint készítettem jegyzetfüzeteket, ahova aztán az egyes jegyzeteket helyezem el. Utazom az egyetemre, eszembe jut valami fontos valamelyik témával kapcsolatban, előveszem a telefont, és az Evernote androidos alkalmazását megnyitva a megfelelő mappába készítek egy jegyzetet. Amint beérek az egyetemre, a telefon wifi-n keresztül automatikusan szinkronizál a felhőben tárolt jegyzeteimmel, bekapcsolom a számítógépet az irodámban, és amire minden fontos alkalmazást megnyitok, a gépre telepített Evernote-ban már ott is van az utazás közben készített jegyzet. Vagy a múltkor a harmadik gyerekünkkel mentem fogászatra, 3 órás várakozás, a hajamat is téphettem volna, helyette olvastam, az érdekes részeket hogy ne kelljen gépelni a telefonnal az Evernote-ban lefényképeztem, betettem a megfelelő mappába (meg kell jegyeznem, a gyerkőc is el tudta magát tanulással foglalni, úgyhogy volt időm dolgozni). Hazaérve a telefon automatikusan szinkronizált a felhős alkalmazással, majd a laptop bekapcsolása után néhány perccel már minden ott volt a gépen is. Mindkét alkalom lehetett volna időveszteség és ötletveszteséggel járó kihasználatlanul maradt alkalom, de az Evernote értelmessé tette a gondolkodást és olvasást is.

Erről eszembe jut egyik legjobb egyetemi tanárom tanácsa. Dávidházi Péter azt mondta nekünk a doktoris program egyik első óráján, hogy a kutatói tevékenység életforma is. Soha nem tudjuk, mikor jön az isteni szikra, és sokszor nem akkor, amikor az íróasztalunknál ülünk jegyzetpapírjainkkal körülvéve, hanem amikor a 7-es buszon utazunk, a moziban ülünk etc, ezt tehát nem lehet befolyásolni. Az viszont már a mi felelősségünk, hogy ezeket az adományokat ne vesztegessük el, hanem azonnal jegyezzük le. Ezeknek a lejegyzésére bármi alkalmas, a buszjegytől kezdve a papírzsebkendőig, viszont sokkal praktikusabb egy kis, zsebre tehető, kapcsos jegyzetfüzetet beszerezni, amibe aztán szépen bevezetjük a jó ötleteket, majd otthon kivehetjük a füzetkéből a lapot, amely innentől cédulaként működve bekerülhet a szépen katalogizált társai közé. Másnap be is szereztem ilyen füzetet, és hosszú éveken át használtam, javasoltam immár saját tanítványaimnak is a módszert. Aztán évek alatt kikopott a cédulázás a kutatói gyakorlatomból, és így a jegyzetfüzet is lassan eltűnt. Az okostelefon és az Evernote pontosan ezt az űrt tölti be.

Az Evernote előnye még, hogy a három, nagy internetes böngészőhöz letölthető kiegészítőjét is elkészítették, ami nagyon megkönnyíti weblapok, online cikkek vagy blogbejegyzések, képek elmentését. Az Evernote kiegészítője beépíthető az Internet Explorerbe, a Firefoxba és a Google Chrome-ba is. Mivel magam az utóbbit használom általában, ezért ebbe szereltem bele a zöld elefántfejes ikont. Amikor egy blogbejegyzést, újságcikket, képet találok az interneten, és aktuális kutatásaim valamelyikéhez fontosnak találom, akkor csak rákattintok a böngészőben az Evernote ikonra, és legördül egy menüsor néhány kérdéssel a mentés előtt, például, hogy az egész oldalt, csak egy részletét, csak az url címet szeretném menteni, melyik mappába.  A válaszok után aztán a kiválasztott opciók alapján elmenti a felhőbe, majd a gépekkel, telefonnal is szinkronizálódik, és a későbbiekben könnyen beépíthető lesz a készülő cikkbe, blogbejegyzésbe, előadásba, akárhova. Enélkül a kiegészítő nélkül más programokat kellene nyitogatni, kijelölni, másolgatni majd elmenteni. Ezzel a kiegészítővel azonban megússzuk a nehézkes megoldásokat, és egyszerűen, kényelmesen megtehetjük mindezt. Talán ennyiből is látszik, hogy az Evernote nagyon kézre-, kézhezálló eszköz a kutatói munka során.

Talán nem is írok többet az Evernote-ról, inkább áttérek az egyéb kiegészítőkre, amelyeket a Chrome-ba építettem bele. Először is megemlítem azt a kiegészítő alkalmazást, ami azt teszi lehetővé, hogy az olyan adatbázisokba is bele tudjak nézni, amelyeket nem optimalizáltak a Chrome-ra, de erre az ikonra kattintva a célalkalmazás azt hiszi, hogy Internet Explorerrel keresgélek benne. A második nagyon hasznos kiegészítő a Google Alerter, amely arról értesít, hogy a különböző Google alkalmazásaimban—Gmail, Reader, Voice és Wave—mennyi olvasatlan elem található. Az ikonra kattintva legördül a menüsor, ahol az egyes szolgáltatásoknál megjelenő szám mutatja az olvasatlan elemeket. A menüsorból aztán egyetlen kattintással megnyílik a kívánt szolgáltatás. Tehát nem kell állandóan nyitogatni ezeket a szolgáltatásokat ahhoz, hogy megtudjam, érkezett-e valamilyen újdonság. A harmadik a Shareaholic kiegészítő, amit megintcsak sokat használok, és amely arra való, hogy egy honlapon tartózkodva könnyen meg tudjam osztani az érdekes tartalmat. A Shareaholic több száz közösségi hálózatot foglal magában, amik közül én csak a Twittert, Google Pluszt, Facebookot, a Google Bookmarks-t és a Tumblr-t választottam ki állandóan látható elemnek. A megosztás pedig nagyon egyszerű: az adott oldalt nézve, egyetlent kattintás a Shareaholicra, majd kiválasztom, melyik hálózaton osztanám meg a látott oldalt, egy újabb kattintás után megjelenő ablakba beírhatom a bevezetőt a megosztani kívánt tartalomhoz, végül egy OK után megjelenik a tartalom a kiválasztott helyen. Mindezek a kiegészítők időt takarítanak meg, és egyszerűbbé teszik az adott művelet elvégzését.

A jegyzetelés és a megosztás egyszerűségéről szóltam eddig. Persze ez még nem elég a kutatómunkához, hiszen ha nincsenek ötleteink, nem találunk archiválandó internetes tartalmat, nincs mit megosztanunk, akkor mindezek az alkalmazások nem sokat érnek. Ezen utóbbi problémán ezek az eszközök nem tudnak segíteni. Amire viszont nagyon jók, hogy megkönnyítik a jegyzetelést és megosztást, és a könnyűségük, egyszerűségük miatt még stimulálják is ezeket a tevékenységeket. Amire tehát valók, arra nagyon jók, és ezért nyugodtan ajánlom őket másoknak is, akik szeretik az ilyen technikára épülő eszközöket. Mindemellett azért azt is hozzáteszem, hogy hagyományos jegyzetfüzetem is van, és nagyon szívesen készítek bele jegyzeteket a 40. születésnapomra ajándékba kapott Parker töltőtollammal.