2011. december 28.

Google+ és Facebook


Múltkori ígéretemhez híven a mai bejegyzésben tovább folytatom a közösségi portálokról szóló elmélkedésemet, és most hosszabban a Google+ról és rövidebben a Facebookról fogok szólni. Azért hagytam utoljára ezt a két közösségi szolgáltatást, mert az utóbbit igazából nem használom kutatóként, az előbbit pedig azért, mert nagyon új ahhoz, hogy ténylegesen arról tudnék beszámolni, hogy milyen nagy a gyakorlati haszna az eddig említett digitális szolgáltatásokkal összevetve. A szempontok, amelyeket figyelembe veszek, a következők lesznek: a kapcsolatok formája, célközönség, a bejegyzések formája, kereshetőség, profil, oldalak és hangout.

Kezdem a Facebookkal, mert egyfelől rövidebb lesz, másfelől mert inkább viszonyítási pontul fog szolgálni a Google Pluszhoz. Tehát bár a Facebook is alkalmas lenne kutatói barátságok, kapcsolatok tartására, információszerzésre, hiszen vannak kifejezetten a korszakommal foglalkozó felhasználók, mégis a Facebook nekem inkább tág értelemben véve magánjellegű alkalmazás. Itt a kölcsönösségről és a digitális tér értelmében vett barátságokról, kapcsolatokról van szó. Persze itt is posztolok, akár szakmai témájú írásokra utalásokat is, de szigorúan csak könnyedebb, szórakoztatóbb jellegűeket. Teszem ezt azért, mert itt ténylegesen a tágabb ismeretségi körömet tartom szem előtt. Továbbá mert az itteni ismeretségi köröm nem szakmai, valamint 95 %-ban magyarok, tehát nem is fárasztanám őket angolos bejegyzésekkel. Ha vannak is szakmai kapcsolataim itt is, nehézkes csak nekik küldeni bejegyzéseket, az üzenőfalra pedig nagyon egyszerű kirakni valamit, de az macerás, hogy csak az lássa, akit szerintem érdekelhet.

A Google+ néhány a Facebookkal kapcsolatos problémát szem előtt tartva tud egyszerűbben szakmai jelleget ölteni, ezért is használom elsősorban szakmai céllal. Először is, a Facebook a kölcsönösségre alapul: akkor látjuk egymást bejegyzéseit, ha kölcsönösen elfogadjuk egymást barátnak. Ezzel szemben a szakmai kapcsolatok nem szükségszerűen alapulnak kölcsönösségre. Hasonlóan a Twitterhez, a Google + is megelégszik az egyirányú kapcsolattal. A Twitter és a Google Plusz azonban ellentétes irányultságú kapcsolatokat tesz lehetővé. A Twitter az információ szerzésre összpontosít, míg a Google Plusz az információ továbbadására, ugyanis a Twitternél azt szabályozom, hogy kinek a bejegyzéseit olvasom, az utóbbinál azonban azt szabályozom, hogy ki olvassa az én bejegyzéseimet. Persze mindkét platformon előbb-utóbb kölcsönössé is válnak a kapcsolatok, de nem szükségszerűen.

Az előzőekből következik, hogy Google Plusz esetében célközönségekben kell gondolkodni, azaz megoldást kínál arra, ami a Facebook esetében előfordulhat, ti. hogy az üzenőfalra kitett bejegyzést olyan is elolvassa, akire esetleg nem tartozna a bejegyzés. A Facebook üzenőfalas megoldása az információ széleskörű megosztását teszi egyszerűvé, hiszen alapesetben az üzenőfalra kitett bejegyzést minden barátom láthatja. Az írás, különösen a szakmai jellegű írás, bejegyzés azonban általában egy bizonyos közönséget céloz meg, és ebben segít a Google Plusz. Itt ugyanis minden követett ismerőst be lehet, be kell rendezni körökbe, és minden megosztás bizonyos köröknek szól. Persze ugyanaz az ember szerepelhet több körben is, illetve egy bejegyzést több körrel is meg lehet osztani, mégis az alapötlet az az, hogy nem feltétlenül érdekel mindenkit mindenfajta információ, illetve hogy a bejegyzés írója, vagy aki meg szeretne valamit osztani, az bizonyos emberekkel szeretné megosztani az információt, és ebbe jó, ha minden vargabetű nélkül beleszólása legyen.

Ezzel kapcsolatban azonban egyfajta probléma is felmerülhet. A felhasználó ugyanis csak arra van befolyással, hogy kivel oszt meg információt, arra azonban nincs hatással, hogy kinek a bejegyzéseit olvassa. Annak a bejegyzéseit lehet ugyanis csak olvasni, aki beleteszi valamelyik körébe, és csak az azzal a körrel megosztott bejegyzéseket lehet olvasni. Megtörténhet tehát az, hogy van egy szakmailag nagyon izgalmas felhasználó, akinek jó lenne olvasni a bejegyzéseit, hiszen sok minden a szakmában az ő kezében fut össze. Én azonban csak annyit tudok tenni, hogy belerakom a releváns körömbe, és megoszthatom vele (is), ami abban a témában érdekes lehet. Ugyanakkor csak akkor olvashatom azt, amit ő ír, ha ő ugyancsak beletesz az egyik körébe, viszont, mivel ő nem ismer, ezért nem szerel bele egyetlen körbe sem, következésképpen nem olvashatom a bejegyzéseit. Igazából ez a peches forgatókönyv nem szokott előfordulni, mégis elméletileg megtörténhet, és ez nagyon frusztráló lehetne.

A Google Plusz ötvözi a Twitter valósidejűségét viszont nem szorítkozik a Twitter 140 leütésére. A Google Plusz is folyamszerű, valósidejű szolgáltatás, azaz a bejegyzések azonnal és egymást hátrábbtolva az idővonalon jelennek meg. Ez a valósidejűség azonban nem szorítkozik a rövidségre és csak a leütésekre. Egy bejegyzés gyakorlatilag bármilyen hosszú lehet, persze hasonlóan a Facebookhoz, egy hosszú bejegyzést nem mutat meg teljesen, hanem kattintani kell az egész megjelenítéséhez. Továbbá hasonlóan a Facebookhoz képek és videók is beilleszthetőek a bejegyzésbe nemcsak link formájában. Mindezt segíti az, hogy összekapcsolták a Google egyéb szolgáltatásaival, mint a Picassa-val illetve a Youtube-bal, mint fénykép vagy videómegosztó oldalakkal.

Ami probléma a Twitterrel, például a visszakereshetőség, a Google Plusznál nem jelent nehézséget. A Twitterről szóló posztomban írtam arról, hogy az első néhány száz bejegyzésnél régebbiek visszakereshetősége meglehetősen körülményes. A Google Plusz azonban egészében visszakeresető, az információ nem vész el, hónapokra visszamenőleg egyszerű és alapos, nagyjából megbízható módon a Google kereső szemantika segítségével hozható vissza az idővonalból kifolyó információ, bejegyzés.

A Profil is sokkal kidolgozottabb, mint a Twitteré, és itt közelebb van a Facebookhoz. A Google Plusz profiloldalán sok szakmai információ osztható meg, a Picassával összekapcsolva minden publikus fényképmappa és videó is bekerül a profilba. A Facebookhoz hasonlóan itt is oda kell figyelni, mi kerül más alkalmazásainkból publikussá. Viszont mindez hasznos is lehet, hiszen nem nehéz kitalálni egy felhasználóról, vajon megéri-e követni.

Hasznos szolgáltatás még az úgynevezett oldal elkészítése is. Persze a hirdetés szerint ennek cégekre nézve van előnye, tudniillik reklámcélok szempontjából. A marketing azonban intézmények, egyéb csapatok szempontjából is előnyös. Számos kutatóközpont, szakmai csoportosulás készített magának ilyen oldalt a Google Pluszon belül. Az ilyen oldalaknak a létrehozója persze csak google plusz felhasználó lehet, aki aztán meghívhat más felhasználókat is az oldal szerkesztéséhez, fenntartásához. Továbbá egy felhasználó több oldalt is megalkothat, ami megintcsak előnyös lehet olyan esetekben, amikor valaki több kutatócsoportnak is tagja.

A csoportos együttműködést segíti a „hangout” alkalmazás. A Hangout hang- vagy videókonferenciát tesz lehetővé szinte bármennyi felhasználóval, meglehetősen jó minőségben. Nem kell más, mint hangszóró, mikrofon és webkamera, és máris meg lehet tartani egy ülést, konferenciaszerű találkozót a földrajzi korlátok legyőzésével.

Mindent összevetve tehát a Facebook is alkalmas lehetne szakmai kapcsolatok kiépítésére, én mégis inkább a Google Pluszt használom munkára és a Facebookot magánjellegű tevékenységekre. A Google Plusz meglehetősen összetett környezetet biztosít szakmai tevékenységekhez a kapcsolatok, körök, kereshetőség, oldalak és a hang-, videókonferencia lehetőségei miatt. Egyelőre azonban ezek még csak lehetőségek szintjén működnek, ami magyarázható azzal, hogy nagyon új szolgáltatásról van szó, 2011 júniusában indult, akkor még meghívásos alapon, majd szeptemberben nyílt meg teljesen. A szakmai körök, különösen a reneszánsz angol témákkal foglalkozó kutatók, egyelőre kevesen használják, hiszen a Twitter és a hagyományos blogok elegendőnek tűnhetnek, nem lelvén helyet a digitális térben egyelőre a G+nak. Bár érthető, hogy sokan csak egy újabb időigényes szolgáltatásnak találják, és ezért nem használják, mégis reménykedem benne, hogy a kollégáim az elkövetkezendő évek folyamán majd kihasználják a Google+ nyújtotta lehetőségeket.